Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lovaglás elmélete

Mindenki ügyes valamiben. Mert az ügyesség nem más, mint megértés és kipróbálás utáni sok gyakorlás.

Akinek elmondják, hogyan kell lovagolni, kipróbálja, majd sokat gyakorol, biztos, hogy megügyesedik. Az pedig, hogy kinek mennyit kell gyakorolnia, egyéne válogatja. Van aki hamarabb, van aki később sajátítja el a lovaglási ismereteket. Olyan ez mint a nyelvtanulás, akinek érzéke van hozzá és szorgalmas, hamarabb fog tudni egy idegen nyelven kommunikálni.

KIPRÓBÁLÁS + GYAKORLÁS = ÜGYESSÉG

ÜGYESSÉG = LOVAGLÁS

 A lovaglás nem trágyalapátolás. Nem lehet túl lenni rajta, nem csinálhatja más helyettünk, nem figyelhetünk közben másra, nem mennyiségi hanem minőségi tevékenység.

Aki lovagolni szeretne megtanulni, annak szüksége lesz rengeteg alázatra, türelemre, következetességre és kitartásra. Vésd az eszedbe ezeket a tulajdonságokat, és ismételd, ha valami nem működik, mert sosem a ló hibája, mindig az emberé. Rossz ló nincs, csak rossz lovas!

Tehát a lovas legfőbb tulajdonságai:

- alázat

- türelem

- következetesség

- kitartás (szorgalom)

 

SÚLYPONT

Minden testnek (a lónak is) van súlypontja, más néven tömegközéppontja. A ló súlypontja nyugalmi helyzetben (amikor négy lábon áll) a törzsének közepén, az első lábakhoz közelebb helyzekedik el.

A ló tömegének nagyobb részét ezért az első lábak viselik. A ló az első lábaira támaszkodik inkább, hiszen a hátsó lábak képviselik a tolóerőt. Minden megiramodás a hátsó lábakból indul ki, a ló amolyan "hátsó meghajtású". Ez a tény csúszós időben segítheti a lovast, mert fontos, hogy ha a ló nem találja az egyensúlyát és megterheljük a hátsó lábait (pl. hátra dőlünk), akkor könnyen kicsúsznak a lábai (mint amikor kipörög az autó kereke).

A ló súlypontjának ábrázolását a Képgalériában megtalálod (1.kép)

A súlypont nem állandó, minden mozgáskor változik. A lovas feladata az, hogy saját súlypontját lehetőleg mindig a lóéval összhangba hozza, vagy tartsa, azaz egyensúlyoznia kell. (2.kép)

A ló ösztönösen arra törekszik, hogy összhangban legyen lovasával, ezért az ember súlypontváltozását követendő kimozdul nyugalmi helyzetéből. (Pont úgy, mint amikor a gyerek a nyakunkban ülve követi a mi mozgásunkat és mi is követjük az üvét.) (Lásd. 3.kép)

 

JÁRMÓDOK

A lovasnak ismernie kell a ló jármódjait, hiszen azt is tudjuk, hogy a bicikli két keréken gördül és az első kerekeket el tudjuk fordítani... Ugye? Ebbe sokan nem is gondolnak bele, de a ló ahogyan teszi a lábait befolyásolja a lovas ülését, egyensúlyát és ennek következtében a súlypontját.

Más négylábú állatkoz hasonlóan a ló is más lábsorrendben sétál, mint szalad. Minden ló tud lépni, ügetni és vágtázni, némelyik pedig poroszkál, vagy ismer más különleges jármódot.

A ló jármódjait, lépéssorrendjét azért is meg kell ismernünk, hogy megfelelő helyzetben megfelelő segítségeket adhassunk, illetve tudjuk mikor hogyan kell könnyítenünk.

A ló egyébként agyának 80%-át arra használja, hogy négy lábát koordinálja. Mi az agyunk néhány százalékát fordítsuk arra, hogy megtanuljuk a különböző jármódok lábsorrendjét!

A lépés a ló leglassabb jármódja, 4 ütemű, azaz 4 patadobbanás ismétli magát. Ha a bal hátsó lábbal indít, a bal első láb követi, majd a jobb hátsó, végül a jobb első lábát emeli. Ebben a jármódban két láb stabilan a földön van, a harmadikat pp leteszi miközben a negyediket emeli. Érzésre olyan, mintha először a bal, majd a jobb csípőnket tolná meg valami (persze csak ha kellően ellazultan ülünk a lovon). (4.kép)

Az ügetés egy nagyon kiegyensúlyozott jármd, hiszen az átlós lábpárok felváltva mozognak. Az ügetés 2 ütemű mozgás, ahol ha a bal hátsót és a jobb elsőt épp leteszi a ló, egyszerre emelkedik a jobb hátsó és a bal első. (5.kép)

A vágta a ló leggyorsabb jármódja. Beszélhetünk jobbos és balos vágtáról. Külső szemlélőként úgy különböztethetjük meg, hogy a ló jobb vagy bal első lába "kapál". Ebben a 3 ütemű mozgásban először a bal hátsó lábbal indít a ló, amjd egyszerre emelkedik a jobb hátsó és a bal első, végül a jobb első láb jelenik meg. Ezt nevezzük jobbos vágtának, s ha körön haladunk, ilyenkor az óramutató járásával ellenétesen, azaz bal kézen megyünk. (6.kép)

Érdekességként megemlítendő, hogy tolatáskor a ló az ügetésnek megfelelő sorrendben helyezi lábait, vagyis az átlós lábpárokat lépteti. Ha úszik általában az átlós lábpárokat használja, azaz szintén üget, csak néha ha nagyon riadt akkor vált át úszás közben vágtába.

 

LOVAS ÉRZÉS

Akkor tud valaki lovagolni, ha megfelelő az ülése, ismeri a segítségeket (befolyásokat) és van érzése.

ÜLÉS + SEGÍTSÉGEK + ÉRZÉS = LOVAGLÁS

A lovas érzést nem lehet leírni, nem lehet megtanítani, de megtanulható! A lovas akkor fog érezni, ha jó az ülése, ismeri és alkalmazza a segítségeket és sokat gyakorol. Az érzés megszerzésében a legtöbbet a ló tud segíteni. Ha ismerjük a ló nyelvét, könnyebben megérthetjük, ezért érdemes megismerni a ló testbeszédét, viselkedési kultúráját és történelmét. Erről a témáról szól a "Lóbeszéd" című fülecske.

Lovon ülve mindig a ló füle között tekintsünk egyenesen át, mert akkor jól láthatjuk testi jelzéseit, amelynek nagy részét a fején, azon belül pedig a fülével közvetít felénk.

 

ÜLÉS

A biciklizés sokban egyforma a lovaglással, ezért gyakran hasonlítjuk hozzá. Majdnem mindenki ugyanúgy tanult biciklizni. Először valamilyen segítséggel (rúddal vagy oldalsó kerekekkel) próbáltuk megtalálni egyensúlyunkat. Amikor már megvolt az egyensúly, fokozatosan megtanultunk kanyarodni, megállni, gyorsítani, lassítani. Sok gyakorlással ejutottunk oda, hogy tudjuk mennyire kell bedőlni egy kanyarban, mekkora emelkedőn érdemes még tekerni vagy épp tolni a biciklit.

Amikor lovagolni tanulunk akkor is az első legfontosabb dolog az, hogy egyensúlyban legyünk. Akkor lesz meg az egyensúly, ha megtaláljuk az a kényelmes helyet a ló hátán, ahol kellőképp elengedetten, a ló mozgását (súlypontváltozását) követve jól érezzük magunkat.

Ha felülünk a lóra, találjuk meg a legmélyebb pontját, ha nyeregben ülünk, akkor a két ülőcsontunkon és a hasítékon (azaz a popsin és a belső combokon támaszkodva) ülünk; nyereg nélkül pedig a "zsebeinken" ülünk szintén enyhén a belső combokra támaszkodva.

Tehát a lovas akkor ül megfelelően, ha ő maga érzi, hogy KÉNYELMESEN, ELENGEDETTEN ül, EGYENSÚLYBAN van, és KÖVETI a ló mozgását:

- Akkor ül kényelmesen a lovas, ha sehol sem nyom, nem fárasztó és általában jó érzése van. (ha a biciklizésre visszatérünk, ugye nem jó úgy biciklizni, hogy nyom a nyereg?)

- Egyensúlyban akkor van, ha már biztonságban érzi magát és elkezdi "érezni" a lovat. (a biciklin is igén nehéz úgy kormányozni vagy haladni, hogy közben folyton el akarunk dőlni, mert nincs meg az egyensúly)

- Elengedetten ül, ha nincs benne feszültség. Az első lovas órák utáni izomláz a feleslegesen megfeszített izmok elfáradása miatt van. (még a biciklizésre is igaz, hogy ha merev egyenes lábakkal ülünk, nemigen tudunk tekerni...)

- A ló mozgásának követése pedig annyit jelent, hogy felvesszük a ló ritmusát és a mozgáshoz hozzásimulunk, de nem szorítjuk! (biciklizéskor is fontos, hogy ha jobbra kanyarodunk, ne balra dőrjünk, mert könnyen leeshetünk)

Nagyon fontos, hogy csak abban az esetben adhatunk a lónak helyes parancsot, ha jó az ülésünk, ezért az alábbi szabályt, vagy képletet érdemes megtanulni és elsajátítani. (Egy kis segítség, hogy könnyebben is megjegyezhessük: 2 K és 2 E betűs szó az amit álmodból felébredve is tudni kell, ha lovagolni akarsz...)

JÓ ÜLÉS = KÉNYELEM + EGYENSÚLY + ELENGEDETTSÉG + KÖVETEM A LÓ MOZGÁSÁT

A (7.kép)-en többféle ülés látható. A székülés szőrén lovagláskor megengedett, nyeregben viszont nem. A villa ülésben nincs egyensúlyban a lovas, a görbe és merev ülés pedig hibás parancsot ad a lónak. A középső ábra mutatja a helyes ülést, amit ne utánozzunk le, inkább csak próbáljunk meg hasonlóan ülni. A jó ülést meg kell érezni, nem lehet mesterkélten beállítani!

Angol stílusban nyeregben egyébként az ember válla, csípője és bokája egy vonalban helyezkedik el. (lásd. 8.kép angol). Szőrén lovagláskor ez a merevség lazul, a vállak kicsit hátrább, a lábfejek pedig előrébb helyezkednek el (lád. 8.kép szőrén). Western lovaglásnál a kettő ötvözete (lásd. 8.kép western).

 

SEGÍTSÉGEK (befolyások)

Ha a lovas elsajátította a helyes ülést, meg kell ismernie a segítségeket. A ló mozgását befolyásoló segítéségek (fontossági sorrendben):

- testsúly (legfőbb irányító)

- csizma (előrehajtó)

- szárak (visszatartó)

- derék meghúzása (figyelemfelhívó).

 

TESTSÚLY

A testsúlyunk, egészen pontosan súlypontunk változása készteti a lovat mozgásának megváltoztatására. A ló mindig az egyensúlyra törekszik, ezért a "jól ülő" lovas után igazítja mozgását.

Gondoljunk vissza arra, amikor gyerekként apa nyakában ültünk. Ha előre hajoltunk apa is előrébb dőlt, ha jobbra dőltünk, ő is követte a mozgásunk. De még egyszerűbb példát említenék: Tarts egy tálcát a tenyeredben, majd tegyél rá egy pl. gombakonzervet. Hova fogod tenni? Ugye hogy a közepére? Egészen pontosan a tenyered fölé. Ha elmozdítod a konzervet érezni fogod azt, amit a ló is érez amikor kimozdítod a súlypontodat a hátán. A ló is ugyanúgy megpróbálja követni, ahogy neked is kényelmesebb a tenyereden tartani a konzervet, mint az ujjvégeiden.

Ha az ülés és a lábak nem változnak és előrébb helyezem a felsőtestem (sőt karjaimmal előre nyúlok, hogy az a pár kiló is előrébb helyeződjön), akkor a ló el fog indulni, vagy ha menet közben teszem, akkor gyorsítani fog.

Ha ugyanúgy nem változtatok az ülésemen és a lábaimon, s hátrább helyezem a felsőtestem,  a ló lassítani fog, ha nagyon hátra dőlök meg is áll.

Ha jobban ráülök a bal ülőcsontomra (nem lecsúsztatom a fenekem a lóról, csak picit jobban ránehezedek), akkor enyhén balra tart majd a ló. Mindig abba az irányba mozdul, amerre a súlypontom készteti.

Ha elfordítom a vállaimat (nem kifacsarom, hanem egy könnyed mozdulattal pl. jobbra fordulok, mint amikor a biciklin jobbra tekerem a kormányt), a ló első két lába követni fogja a mozgásomat. A váll fordulása jó ha összhangban van a fejjel és a nyakkal, azaz egy irányba forduljon a fej, nyak és váll.

Az ember is egyensúlyra törekszik önmagán belül is, ezért van egy ösztönös reakciónk, amikor jobbra fordítjuk a vállunkat a csípőnk balra fordul ki. Ilyenkor történik az, hogy nem érti a lovas, hogy mi is történik, ugyanis a csípő fordulása a ló hátsó lábaival van összeköttetésbe. A lovasnak figyelnie kell saját testére és kiküszöbölni ezt a természetes reakciót. Ha jobbra akarok fordulni, akkor a fej, nyak, vállak és a csípőnek is jobbra kell fordulnia. Természetesen ilyenkor is igaz, hogy a jobb ülőcsontra nehezedünk.

Első olvasásra és többszöri próbálkozásra is nehéznek, görcsösnek tűnik ez a dolog, de aki ráérez megérti, hogy tulajdonképpen ennél természetesebb és összehangoltabb mozgás nincs is :o)

"A ló mindig lovasa ülése szerint állítja magát, illetve a lovas mindig a lova állásának megfelelően üljön!"

 

CSIZMA

 Természetesen nem csak csizmában és csizmával lehet segítséget adni, de ez az elnevezés azért maradt a köztudatban, mert csízmában nem lehet spiccelni, csakis pipálhat a lábfejünk, azaz lenyomjuk a sarkunk. Azért szükséges, hogy mindig lenyomott sarokkal lovagoljunk, mert így megfeszül a vádlink, amivel valójában adjuk a segítségeket.

Ha a lovas lábfeje spiccel, odaérintéskor csak a cipője sarka ér a lóhoz és ez a böködés inkább idegesítőleg hat rá, mint ösztönzőleg (olyan mint amikor az egyik gyerek az ujjával böködi a másik oldalát). Ha viszont lenyomja a sarkát, akkor a kemény vádli nagyobb felülettel érintkezik a ló oldalával és a nyomó hatás érvényesül (mint amikor a gyerek taktikát vált és a tenyerével löki meg a másikat).

A lovasnak sosem erőből kell fájdalmat okozni a lónak, hanem ütemet, ritmust kell közvetítenie a csizmának.

- Ha a lovas kocogtatja a lábát a ló oldalán a ló lépésének ütemében, sokáig megtarthatja a lendületet, sőt ha együtt mozog vele és elkezdi hirtelen gyorsítani az ütemet, a ló átveszi és elkezd gyorsítani.

- A lovat csizmával nyomkodhatjuk is. Ez amolyan kialakítandó érzés ló és lovas között. Van amikor az elején a ló azzal reagál, hogy egyszerűen megáll, mert nem érti mit akar a lovasa (mint amikor a gyerek megszorítja anyja kezét, hogy figyeljen rá, de nem mond semmit).

- A rugásnak is több szintje van. Van amikor a kocogtatás átvált rugássá, hogy gyorsítsuk a lovat, vagy egy rugás végén nyomást alkalmazunk, hogy nyomatékot adjunk neki, stb.

Ha a csizma a heveder mögött van közvetlenül és mindkettőt odanyomjuk, kocogtatjuk vagy rúgjuk, akkor előrehajtó hatást fejtünk ki, azaz gyorsítjuk vagy elindítjuk a lovat.

Ha a csizma a heveder mögött tenyérnyivel ér a ló oldalához oldalra léptető vagy ellentartó hatást érhetünk el. A nyomás az azonos oldali hátsó lábra hat. Azaz ha a ló fara jobbra kiáll, akkor a jobb lábamat hátrább helyezve odanyomva visszatolhatom azt.

Ha fordulni szeretnék a lóval, szintén a heveder mögött nyomom a lovat (nem rúgom, hiszen az gyorsító hatású). Ha jobbra mennék a bal lábammal nyomom, azaz tolom (pont mint amikor az egyik gyerek bal vállánál megtolja jobbra, akkor jobbra fog kimozdulni a gyerek). A fordulásnál ha szépen ívben szeretnék haladni, akkor a körívnek megfelelő külső oldalon előrébb, a belső oldalon hátrább nyomom a lovat. Így például ha jobbra fordulnék, akkor a bal oldalán előrébb, a jobb oldalán hátrébb nyomom.

A lábfej egyébként jó, ha folyamatosan a ló oldalához simul (nyomás nélkül), hogy folyamatos legyen a kapcsolat, úgymond érezzük a ló melegét, de csak akkor nyomjunk, rúgjunk ha szükséges. Lábszárakkal ne kapaszkodjunk! Belső comb csak akkor szorítson, ha jelezni akarunk a lónak! A lábfejek enyhén előre kifelé mutassanak. Ha a lábfej teljesen előre áll akkor a vádlink nem ér a lóhoz, ha teljesen kifelé áll, akkor pedig a belső comunkkal nem tudunk rásimulni.

Szőrén lovagláskor is szükséges lenyomni a sarkat, hiszen a helyes segítség csak így adható!

 

SZÁRAK

 A lovas keze csak akkor lehet jó, ha nyugodt, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a lovas simulékonyan, a nyereghez tapadva (vagy szőrén mélyen beleülve), derekát képes helyesen meghúzni és azzal a ló mozgását követni, valamint lovát csizmáival a nyugodtan kitartó kézhez hozzáhajtani és a lóra helyes befolyást gyakorolni.

Szárkezelés esetében egykezes és kétkezes szárkezelésről beszélhetünk.

Az egykezes irányításnál az összeszedett (lótól függően kellően feszes) szárat úgy fordítjuk, hogy a szár a ló nyakának külső ívér ráfeküdjön. A külső oldalon ráhelyezett szár mintegy eltolja a lovat a megfelelő irányba. Mindez a testsúly segítséggel együtt kivitelezhető (azaz fordul a fej, nyak, vállak, csípő), illetve használjuk a már tanult lábsegítséget is! Ez a fajta irányítás a western stílusban ismert, de nem egy fontos irányítási módszer, hiszen a western lovaglásban a testsúly áthelyezés az irányítás kulcsa. A nyakra helyezett szár csak imitáció. Én azt szoktam mondani, hogy amolyan "index" amivel jelzek a lónak, hogy tényleg arra szeretnék menni. A kormány maga a lovas és annak testsúlya.

A kétkezes irányításnál vállszélességben fogjuk a szárakat, belső szárat megrövidítjük és kitartjuk (amerre menni szeretnénk), a külső íven a nyakra finoman ráhelyezzük a szárat (ami picit megtolja), miközben természetesen használjuk a testsúlyunk áthelyezését a megfelelő irányba.

Klasszikus angol stílusban a szárkezelés megszokott módja, hogy ha jobbra megyünk, meghúzzuk a jobb szárat, ha balra akkor a balt, amennyire akarjuk. Bocsánat, hogy erről csak ennyit írok, mert pont ennyi erről a véleményem :o)

 

DERÉK

A lovas nem adhat helyes segítségeket a lónak, ameddig meg nem tanulta derekát helyesen meghúzni! A derék meghúzásának minden befolyásnál, segítségadásnál fontos szerepe van. Olyan, mint amikor a kapitány felszól a kormányosnak, aki hirtelen odafigyel, hogy mit is akar tőle a kapitány.

Ha a lovas a ló oldalához fekvő alsó lábszárak mellett meghúzza a derekát és enged a szárból, akkor a ló elindul vagy növeli a sebességét (mint amikor felajzunk egy íjat és kilő a nyílvessző). Ha viszont nem enged a szárból, akkor a ló megáll vagy csökkenti a sebességét (olyan mint amikor nem engedjük kilőni a nyílvesszőt).

A derék meghúzásának technikáját egy asztalon lévő könyv segítségével gyakorolhatod. Lógjon le a könyv az asztalról, állj mellé szorosan és csak a derekaddal (nem a csípőddel) told vissza az asztalra úgy, hogy közben a többi testrészed nem mozdul. Vagy: ülj egy kisszékre és döntsd előre két lábra, miközben felsőtested nem változtatod. (lásd. 09.kép)